1
- Soha nem kapjátok meg a házam, ti mocskos dögkeselyűk! Takarodjatok innen! – fröcsögte mindig Margit néni, mikor testvére és díszes kompániája látogatóba érkezett hozzá. Miután betöltötte a 90-et, egyre többször látogatták meg különböző rég nem látott rokonok sok-sok ajándékkal, jókívánsággal, mind arra pályázva, hogy majd beveszi őket a végrendeletébe, és megkaparinthatják a rengeteget érő budai ingatlant. Csak hát az a helyzet, hogy Margit néni már fénykorában is elég rosszindulatú volt, el lehet képzelni miután megöregedett és még keserűbbé vált. Nem volt a legjobb tárgyalópartner.
A rokonok amúgy is rettegtek tőle. Ahogy a legtöbb középkorú, unatkozó háziasszony, elkezdett az ezotériával és hasonló misztikus tanokkal foglalkozni. Minél idősebb lett, annál intenzívebben. Rosszmájúságával és ronda, görbe orrával pont egy gonosz boszorkány benyomását keltette, és a rokonok szerint a látszat nem is csalt.
Szerencsére 95 éves korában meghalt.
Kovács József szívét boldogság töltötte el, mikor megkapta az értesítést, hogy a boszorkány már alulról szagolja az ibolyát. Na nem mintha annyira utálta volna az öreglányt, csak hát terhes volt már az eltartása, és már amúgy is évek óta pályázott a budai bérházára... Persze végrendeletet, azt nem hagyott, ebből is kitűnik mennyire szerette az embereket. Szerencsére Kovács Józsefnek nagyon sok profi jogász ismerőse volt, és nem esett nehezére kitúrni a többi rokont az örökségből. Végre megkaparinthatta a házat.
2
Kovács József első éjszakáját készült az újonnan szerzett lakásban tölteni. A lakás hatalmas volt és szépen berendezett, három tágas szobával, nagy belmagassággal. Mosolyra húzódott a szája, mikor belegondolt, mennyire utálhatja most őt a népes rokonság.
Becsukta maga mögött az ajtót és körülnézett. A vénlány mindig is tisztaságmániás volt, így pedáns rend uralkodott a lakásban. A bútorok portalanok voltak, a szőnyegek geometriai pontossággal voltak lehelyezve, olyan volt, mint egy IKEA bemutatóteremben. A konyhában csillogott a csempe, a mosogatótálcán tiszta edények sorakoztak. Ha ennyi energiája volt takarítani a vénlánynak, hogy vihette el olyan gyorsan a szívroham? Úgy tűnt, hiába volt a gonosz boszorka minden igyekezete; a halált nem tudta kijátszani.
Kinyitotta a hűtőt, és megnézte, van-e benne valami ehető. Volt rá esély, hiszen minden olyan hirtelen történt. Talált is egy hatalmas kondér krumplifőzeléket, ami még jónak tűnt. Kivette, és felrakta a tűzhelyre.
Kovács József ekkor vette észre a pókot. Kimért léptekkel gyalogolt a csempén. József kis hezitálás után nagyot dobbantott lábával, és szétpasszírozta a nyolclábút. Elővett egy tiszta tányért, majd mert magának a főzelékből.
Épp leült volna az asztalhoz enni, amikor észrevett egy újabb példányt. Ez már gyorsabban tepert, egyenesen a főzelék felé. József egy elegáns mozdulattal fogta a tányérját, és rárakta a pókra. Eggyel kevesebb.
Miután befejezte az étkezést, bedobta a pókmatricás tányért a mosogatóba, és elment bepakolni bőröndjeit a hálóba. Mikor kinyitotta a ruhásszekrényt, észrevett egy sötét foltot leereszkedni az ajtó tetejéről.
Még egy pók.
Kovács József nehezen hitte el, hogy ezek a pókok alig két hét alatt képesek voltak beköltözni az újonnan örökölt házába. Ráadásul még azt sem várhatta tőlük, hogy majd albérleti díjat fizetnek. József sóhajtott egyet, és elment a kamrába előszedni a nagyteljesítményű orosz porszívót. Úgy tűnt, hogy sok dolga lesz.
Az egyik pók a szőnyegen próbált eliszkolni. Ha lenne a pókoknak nyaka, ez a példány hátrafordulva megláthatta volna, ahogy József feléje irányítja a porszívó hatalmas csövét. Igyekezete hiábavalónak bizonyult; elemésztette a sötét vákuum.
A gép hangos zúgással szippantotta fel a pókot. József gyanakodva kémlelt körül a szobában. Elhatározta, hogy felkutatja és likvidálja az összes szőrös nyolclábút. Inkább puszta szórakozásból, mint félelemből. Hamar meglátott egy másik példányt a tapétán. Pár pillanattal később a pók eltűnt a porszívóban.
Kovács József szisztematikusan végigjárta az összes szobát a vadászat során, de a sok használattól eldugult a porszívócső, így más fegyver után kellett néznie.
Kiment a konyhába a partfisért. A tűzhelyen időközben megjelent egy újabb nyolclábú. Fogta a gázgyújtót, és mikor a pók megfelelő távolságba ért, szénné pörkölte. Elégedetten szemlélte, ahogy fekete halommá zsugorodik a rondaság. Magához kapta a seprűt és végigpásztázta a szobákat, kimért mozdulatokkal csapkodva a felbukkanó példányokat.
Teljesen leizzadt, mire megtisztította a terepet.
Elment a fürdőszobába letusolni. Ledobta a gönceit a mosógépre, és belelépett a kádba. Illetve csak lépett volna, mert észrevett egy másik nyolclábú rohadékot, ahogy a zománcon tangózott. Gyorsan visszahúzta a lábát. Hirtelen megjelent egy újabb pók, amely a lefolyóból igyekezett kifele, majd még egy követte. József gyorsan lekapta a zuhanyrózsát, és a pókok felé irányítva megnyitotta a csapot. Lassú volt a víznyomás, ezért csak pár csepp víz csurgott ki a zuhanyból. Tekert még egyet a csapon, és végre nagy sugárban lövellt kifele a víz, elmosva a kalimpáló pókokat. Mikor az utolsó is eltűnt a lefolyóban, József levette a polcról a Búvár lefolyótisztót, és lesavazta az egész csőrendszert. A biztonság kedvéért a végén be is dugaszolta a kádat. Elege lett aznapra a pókokból.
Miután megfürdött, fáradtan ledőlt az ágyra. Arra gondolt, hogy holnap hívnia kell majd a rovarirtókat. Furcsa. Az az átkozott Margit néni úgy vigyázott a lakásra, mint a szeme fényére, de az évek során egyszer sem volt képes kihívni őket...
...ám a gondolatot Kovács József már nem fejezhette be, mert mély álomba zuhant.
3
Az esti szellő lágyan lengette a függönyöket, és az árnyaik táncot jártak a holdfényben alvó Kovács József felett. Sajnos a szundikáló József nem láthatta, ahogy a fürdőszobai kádban mocorogni kezd a dugó...sem azt, hogy apró, fekete lábak nyúlnak ki a porszívó csövéből. Kis idő múlva már nem csak a függönyök árnyai jártak táncot József ágya fölött, hanem ezernyi ízelt láb is.
Pár nap múlva a szomszédok kihívták a szag miatt a rendőrséget.
Kovács József teste a fürdőszobában hevert.
A rokonok nem bánták a halálát, hiszen kitúrta őket az örökségükből, ám mégsem indult újra a vetélkedés a lakásért. Azt kezdték pletykálni, hogy Margit néni elátkozta az ingatlant a halála előtt...nem tudni miért, talán puszta embergyűlöletből...sok variáció született a történetre, de egy dologban mindnyájan egyetértettek: a vénlány kissé bogaras volt.
