- Na jól van bazmeg, forduljunk vissza. - unta meg Péter másfél óra után a várakozást.
- Hülye vagy geci? Még egy emelet és bent vagyunk! - válaszolta Árpád, aki enyhén homoerotikus pozícióba kényszerült Péter mögött.
- Ja, még egy emelet bazmeg, fél órája itt van az orrom valami fószernak a seggében, se előre, se hátra. - érvelt idegesen Péter. - Nem akarom egy kibebaszott lépcsőházban nyomni reggelig!
- Ah, jól van, ja. Kurva értelmes dolog. - Árpád bal szeme tikkelni kezdett. Ez mindig kíválóan jelezte, ha felforrt az agyvize. - Bejutottunk a partira, álltunk másfél órát a sorban és forduljunk vissza, remek.
- Amúgy is szar lesz bazmeg. Ennyi retkes izzadt pöcs között!
- Jutott volna eszedbe a bejáratnál!
- Leszarom. Én kimegyek. Vagy jössz, vagy nem. - mondta határozottan Péter.
- Aha, persze, menjél geci, két emeletet! Látod ezt a tömeget? Testszörf mehet? Vagy hogy? - biccentett Árpád a lépcsőházban összetömörült emberekre. Próbált volna gesztikulálni, de a karja be volt ragadva két dagadt nő közé.
- Simán, bazmeg.
- Jó, figyelj, mondok valamit, ha öt perc alatt kijuttatsz minket, fizetek neked egy rekesz sört, geci. Komolyan. - Árpád javaslatára Péter arcán ravaszkás félmosoly jelent meg.
- Áll az alku?
- Áll.
- Kezet rá!
- Be van ragadva a kezem, bazmeg! - mondta Árpád a dagadt nők felé biccentve. Ők lesújtóan néztek vissza rá.
- Na figyelj, gyere közelebb. - próbálta suttogni Péter.
- Hogy a faszba, menjek a végbeledbe?
- Hajolj közelebb! - Árpád küszködve próbálta teljesíteni a kérést. Eközben egy nagyobb rántással kiszabadította a jobb kezét a zsírpárnák közül.
- Na mondjad.
- Nálad a bicskád?
- Ja. - biccentett furcsállóan Árpád.
- Vedd elő és szegezd a torkomnak. - suttogta Péter.
- Hülye vagy, geci?
- Kezdj el veszekedni velem, majd szegezd a torkomnak, és ordítsd, hogy "megöllek, geci!"
- Hát ez kész, kizárt, te egy állat vagy!
- Figyelj. Fogadtunk. Csináld, amit mondok! - erősködött tovább Péter - Én majd rájátszok, a sok idióta berezel, mi meglovagoljuk a hullámot, és kint is vagyunk percek alatt!
- Geci. Nem. Baj lesz. Kizárt dolog.
- Puhapöcs vagy.
- Faszt.
- Csicskalángos. - vetette oda mosolyogva Péter.
- Állj le! Ez egy szar ötlet!
- Beszari kis csicskalángos. Hé, mondjak valamit? Az a csajod, a Bea. Megvolt múlt héten.
- Lófaszt volt.
- Jó, oké Árpikám, igazad van, tényleg nem dugtam meg...csak leszopattam, keményen. Hallod, majd belefulladt! De azért élvezte ő is, meg...
- Fogd be, geci! Fogd be a pofád!
- Hé, kussoljatok már! - fordult oda hozzájuk valaki a tömegből.
- Mondtam is a csajnak. "Így azért nem szopat az Árpi! A kis mikroszkóppal maszturbáló!" Hallod, mondta hogy fel kell...
- Rohadt fasz, a kurva anyádat basznád meg. - tikkelt egyre hevesebben Árpád.
- ...hogy fel kell vennie a szemüvegét, mikor letérdel, mert nem látja a kis faszod a dzsungelbe...
- ...bazmeg kivágom a nyelved, geci - sziszegte remegve Árpád, miközben a belső zsebéből előkapta a bicskáját.
- Gyere csak, csicskalángos! Kevés vagy te ahhoz!
- Kussolj! Kussolj bazmeg! - ordította Árpád, majd Péter torkához szorította a kést.
- Kés van nála! Meg akar késelni! - kiabált körbe Péter. A tömeg szinte egyszerre sikoltott fel. A mellettük állók elhúzódtak tőlük. Árpád döbbenten nézett körbe, kezében a bicskával. Homloka gyöngyözni kezdett. "Kés van valakinél!" "Megkéseltek valakit!" "Leszúrtak valakit!" A vádak futótűzként terjedtek a lépcsőházban. Mindenhonnan visszhangoztak, fentről és lentről. Árpád gyorsan leengedte a kést és zsebrevágta.
- Csak...csak vicc volt! - mondta a közelben állóknak, de a tömeg már megindult. A pánik tovagyűrűzött és az emberek elkezdtek lefelé nyomulni, maguk előtt tolva a két fiatalt.
- Menjél már, te hülye! - szólt rá Péter. Emberek százai rohantak le a lépcsőn. Átugrottak a korláton. Néhányan megcsúsztak, a tucatnyi taposó láb alá kerülve. A lépcsőházat ordibálás és sikolyok visszhangjai töltötték be. Árpád és Péter dobogó szívvel verekedte át magát a testeken. Alig néhány pillanat múlva az utcára zuhantak az emberáradat hátán. Átrohantak az úttest túloldalára. Árpád elkapta Péter kabátját, és a házfalnak lökte.
- Bazmeg, te geci! Baszd meg! - ordította.
- Hé, hé, hé...nyugi van...
- Ezt mi a faszért kellett? Mondd meg! Mi a faszért?!
- Hé, kijutottunk, nem? - nevetett Péter - Nem lett semmi baj! Csak bepánikolt a csorda.
- Te akkor...Beával?
- Jézus, de barom vagy! Csak húztalak! Ne legyél ilyen sötét! - hámozta ki magát Péter árpád szorításából. - Fújd ki magad. Nyugodj le. Sikerült minden. Semmi gáz.
- Idióta geci...ilyet meg ne próbálj megint! Soha többet!
- Ígérem, Árpi, nyugi.
- Ez nagyon gáz.
- Annyira nem. - nézett Péter a szórakozóhely bejáratára. A tömeg még mindig tódult kifele a West Balkán bejáratán. - Figyelj...
- Mi van, te fasz? - kérdezte zavarodottan Árpád.
- Jössz nekem egy rekesz sörrel! - nevetett Péter - Most pedig tűnjünk innen. Vakegérbe? Egy sör? A nagy ijedtségre? - veregette hátba Árpádot, majd sietősen elindultak, le az utcán egy közeli borozó felé.

A füstös pincehelységbe nem hallatszódott le az érkező mentőautók szirénázása...